Az alábbi írás a The Journal of Nutrition mellékletében jelent meg angol nyelven. „A fokhagyma és alkotóelemeinek jelentősége a rák és a szív- és érrendszeri betegségekben” című tudományos tanácskozáson mutatták be, amelyet 2005. április 9–11. között tartottak a Georgetown Egyetemen, Washington DC-ben.
Mielőtt azonban jobban beleásnánk magunkat a tudomány világába nézzük meg mi is valójában a fekete fokhagyma.
(A cikkben érlelt fokhagymaként hivatkoznak rá.)
A közhiedelemmel ellentétben a fekete fokhagyma nem egy külön fajta, hanem annál sokkal több. A fekete fokhagyma friss, nyers fokhagyma (Allium sativum), amely idővel változik a melegítés és a körülbelül 70%-os páratartalom hatására a Maillard- reakciónak nevezett folyamat során. A fekete szín a cukrok részvételével zajló általános kémiai reakció eredménye. E folyamat során válnak a gerezdek fekete színűvé. A fokhagyma állaga és íze is megváltozik. Lágyabb, és édesebb lesz, de íze és illata már egyáltalán nem hasonlít a hagyományos nyers fokhagymára, sokkal inkább aszalt gyümölcsre, és umami íze miatt leginkább semmi máshoz nem fogható. Igaz, hogy a fekete fokhagyma kevesebb allicin hatóanyagot tartalmaz, mint friss nyers megfelelője, de számos egyéb tápanyag, antioxidáns és más jótékony vegyület magasabb koncentrációjával büszkélkedhet.
Ennek függvényében nézzük milyen módon hat a szervezetre az fekete, vagyis az érlelt fokhagyma, milyen fontos információkat tartalmazz erről a tudományos cikk
A szív- és érrendszeri betegségek kockázati tényezői, beleértve a magas koleszterinszintet, a magas homociszteint (egy aminosav, mely a szervezetben metioninből épül fel. Lebontásához folsavra, B6- és B12-vitaminra van szükség. A homocisztein emelkedett szintje és az érelmeszesedés okozta betegségek közötti összefüggést mutattak ki.), a magas vérnyomást és a gyulladást, növelik a demencia kockázatát, beleértve annak leggyakoribb formáját, az Alzheimer-kórt (AK). A magas koleszterinszint szintén összefüggésbe hozható az emelkedett β-amiloid szintjével, amely az Alzheimer-kórt fémjelzi. Az oxidatív károsodás a szív- és érrendszeri betegségek és a demencia egyik fő tényezője, amelyek kockázata az életkorral növekszik.
Az antioxidánsokban gazdag érlelt fokhagyma segíthet csökkenteni ezeknek a betegségeknek a kockázatát. Az érlelt fokhagyma megköti az oxidánsokat, növeli a szuperoxid-diszmutáz, kataláz, glutation-peroxidáz és glutation szintjét, valamint gátolja a lipid-peroxidációt és a gyulladásos prosztaglandinokat. Az érlelt fokhagyma a 3-hidroxi-3-metil-glutaril-CoA-reduktáz gátlásával csökkenti a koleszterinszintézist, és a sztatinokhoz hozzáadódik. A koleszterin, az LDL oxidáció és a vérlemezke-aggregáció az érlelt fokhagyma által gátolja az artériás plakk képződést; az érlelt fokhagyma csökkenti a homociszteint, csökkenti a vérnyomást és fokozza a mikrokeringést, ami fontos a cukorbetegségben, ahol a mikrovaszkuláris változások növelik a szívbetegségek és a demencia kockázatát. Az érlelt fokhagyma segíthet megelőzni a kognitív hanyatlást azáltal, hogy megvédi a neuronokat az Abeta neurotoxicitástól és az apoptózistól, ezáltal megakadályozza az ischaemiával vagy reperfúzióval összefüggő neuronhalált, valamint javítja a tanulást és a memória megtartását.
Bár további megfigyelések indokoltak embereknél, meggyőző bizonyítékok támasztják alá az érlelt fokhagymának tulajdonítható jótékony egészségügyi hatásokat a szív- és érrendszeri és agyi érrendszeri betegségek megelőzésében, valamint a demencia és az Alzheimer-kórt kockázatának csökkentésében.
Összességében elmondható, hogy az antioxidánsokban gazdag, érlelt fokhagyma számos előnyös hatással rendelkezhet a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a demencia kockázatának csökkentése terén. Ezek közé tartozik az oxidatív stressz csökkentése, a gyulladás gátlása, valamint a koleszterinszint, vérnyomás és homocisztein szabályozása. Az érlelt fokhagyma továbbá gátolja az artériás plakk kialakulását, javítja a mikrokeringést, és védelmet nyújt az Alzheimer-kórral összefüggő neurotoxicitás és apoptózis ellen.
További forrásokért és a cikk teljesen tartalmáért kattintson ide: https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0022316622081500?via%3Dihub#note1
