December 13-án, Luca napján, hazánkban kiemelkedően fontos ünnepet tartunk. A hiedelmekhez szorosan kapcsolódik miszerint ezen a napon különféle védelmi intézkedéseket kell tenni a boszorkányok ellen, mivel ez egy gonoszjáró nap.
A néphit szerint a kulcslyukba dugott fokhagyma, a bal ajtófélfába vágott kés és a keresztbe állított söprű mind segített az embereknek elűzni a boszorkányokat. Az emberek lefekvés előtt még fokhagymát is lenyeltek biztonság kedvéért.
Luca napján a lányoknak és asszonyoknak tilos volt dolgozniuk, és aki mégis megszegte ezt a szabályt, Luca szigorú büntetést mérhetett rájuk. A néphagyományok szerint fokhagymával keresztet rajzoltak az ólak ajtajára, miközben kérlelték: “Luca, Luca, távol légy!” A seprűket elrejtették, és tilos volt kölcsönadni vagy kölcsönkérni valamit, hogy a kölcsön a boszorkányok kezébe ne kerüljön.
Ezen a napon kezdték el készíteni a híres háromlábú Luca széket, aminek speciális kritériumai voltak. A széket karácsonyig kellett elkészíteni, faéket használva, szög nélkül. December 24-én az éjféli misén mutatták be, és aki felállt rá, az meglátta a boszorkányt. A szék készítőjének innentől rohannia kellett haza, mert különben a boszorkányok széttépték volna. Ilyenkor mákot szórt maga után, amit a boszorkányoknak fel kellett szedniük, és ez idő alatt ő hazaért. Ezután a széket elégették.
A Luca napjának másik szokása a cédulákra írt kedvesek neveinek elégetése, aminek eredményeként az utolsó név lesz a leendő kedves neve. A pogácsasütés is a nap része volt, és a pogácsa tésztájára tollat tettek, ami alapján jósoltak betegségekről. Tréfáként tökből készült ijesztő fejekkel is szórakoztak.
A vöröshagymából való jóslás is népszerű volt, ahol hat vöröshagymát félbevágtak, sóztak, és a levétől függően következtettek az időjárásra. Egyre több levét ereszteni jó időt, míg keveset ereszteni rossz időt jelezett.
